Az ünneplést keserédessé tette, hogy távollétében a múlt héten közel egy tucat adónyomozó csapott le a birtokukra céges papírok után kutatva.
– Úgy szoktam fogalmazni, hogy „monogám” életet élek. Nyáron kiköltöztem a birtokunkon található csónakházba, mert rájöttem, hiába van óriási kúriánk, hatalmas házunk, a víz közelsége és az egyedüllét tölt már fel – kezdte lapunknak Lajcsi. – Húztam egy határt. Nem kellenek új barátok, arra sincs szükségem, hogy a sok álságos érdekember köszöntsön a születésnapomon, ezért vonulok el. Más életet akarok élni, mint eddig.
Ez a különleges hangszer is édesapja ajándéka volt, Lajcsi a világ legjobb trombitása akart lenni/ Fotó: Fuszek Gábor
Lajcsi közel harminc éve házas, Boglárka mellette volt jóban és rosszban is. Három gyermekük van: Boglárka, István és Lajos, nekik is van házuk a saját tó partján, kéthetente együtt ebédelnek édesapjukkal, aki hatvan év tapasztalatát próbálja átadni nekik.
Otthona falait a lánya,Boglárka által festett képek díszítik, apaként nagyon büszke rájuk/ Fotó: Fuszek Gábor
– A feleségem és a gyerekeim nem értenek egyet azzal, hogy ilyen nagy betekintést engedtem a magánéletünkbe. Ám aki a színpadon komédiás, annak az életben is azzá kell válni. A rajongóimnak köszönhetem a karrieremet, az anyagi javakat, azt, hogy a gyerekeimnek megadhattam mindent, ezért igenis joguk van belelátni abba, hogyan élek – folytatta Lajcsi, aki őszintén mesélt a magányosságáról is.
A teraszán lévő szép antik asztal régi örökség,kincsként őrzi a muzsikus/ Fotó: Fuszek Gábor
– Lehet, hogy önzőnek tűnik, ha azt mondom, egyedül szeretek a legjobban lenni. Nem alkoholista vagy drogos lettem, mint sok más művész, én a magányt választottam. Amikor hazajöttem egy koncertről, úgy éreztem, Bogit nem érdekli az életemnek ez a része. Ennek ellenére nála jobb társat és nagyobb kritikust el sem tudnék képzelni! Egymás után jöttek a gyerekek, és ő velük volt. A színpadon sztár voltam, vastapsot kaptam, majd hazaértem és várt a magány, ez nagy váltás. Nem tudtam ezt megosztani senkivel, ebben senki nem lehet partner. Tudom, jobb lett volna neki, ha többször vagyok itthon, amikor kicsik voltak a gyerekek, de nekem akkor az volt a feladatom, hogy koncertezzek.
Magányra vágyott születésnapján a zenész, így ezúttal az ünnepi koccintás elmaradt/ Fotó: Fuszek Gábor
Lajcsi karrierje elején parkolókban zenélt, az autója csomagtartójából adta el a kazettákat, a CD-ket, majd elindult a Dáridó, amelynek adásait milliók nézték, ám a hirtelen jött siker nem volt rá jó hatással.
– A világ legjobb trombitása akartam lenni, űztem a sikert. Nagyon sok évig vágytam rá, amikor pedig jött, függővé tett. Sofőröm volt, mert nagyzolni akartam, fontosnak tűnni, ráadásul olyan hatalmas autót vettem, hogy parkolni sem lehetett vele. Megváltoztam, kifordultam önmagamból – ismerte el. – Akkor még élt apám, sosem felejtem el, ahogy mondta: „Kicsi vagy te ehhez, fiam!” Szólt, hogy nem jó irányba megy az életem, nem szabad elfelejtenem, honnan jöttem. Figyelmeztetett: még mindig az a soroksári kissrác vagyok, aki régen.
