Elmentem egy buliba Anyu, s emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így nem ittam semmit. Büszke voltam, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt Anyu, és a többiek gúnyolódtak is. Tudtam, hogy igazad volt Anyu, és hogy neked mindig igazad van.
A buli lassan véget ért, és mindenki hazaindult. Ahogy az autóhoz léptem tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján felelősségteljesen és büszkén. Lassan mentem Anyu, s bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, hallom a rendőröket, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért fizetnie kell. Itt fekszem és haldoklom. ANYU, KÉRLEK SIESS! Hogy történhet ez velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi. Körülöttem minden tiszta vér, a legtöbb az én vérem. Hallom, hogy az orvos azt mondja, már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani Anyu, esküszöm, hogy tényleg NEM ITTAM. A másik sofőr is ilyen buliban volt, mint én. Egyetlen különbség: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meghal. Miért isznak az emberek Anyu? Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek. A férfi, aki belém jött, fel-alá szaladgál, míg én itt fekszem… és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén… Valaki mondhatta volna neki, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, most nem kellene meghalnom. Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor… Már alig kapok levegőt Anyu, nagyon félek. KÉRLEK, NE SÍRJ MIATTAM ANYU. Mindig ott voltál, mikor szükségem volt rád. Mielőtt elmegyek, van egy kérdésem: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNOM?
(Részlet, egy lány utolsó telefonbeszélgetéséből az édesanyjával.)
Bár ez csak egy elképzelt történet, de sajnos lehetne a valóság is. Kérjük próbáld ezt az elgondolkodtató történetet minél több emberhez eljuttatni, hogy megelőzhessük a hasonló tragédiákat.
