Amikor megismertem Istvánt, azonnal tudtam, ő életem nagy szerelme. Tökéletesen kiegészítettük egymást lelki és testi értelemben egyaránt.
Már nem is reméltem, hogy közel harmincévesen találok egy rendes pasit, akit nekem teremtettek. De a Jóisten elém hozta Istvánt, aki csodálatos férfi, és szeret. Mindenek felett szeret. Budapesten ismerkedtünk meg, mindketten itt dolgozunk, az én szüleim vidéken élnek, az ő szülei külföldi kiküldetésen vannak az édesapja révén.
10 havi csodálatos együtt járás után kérte meg a kezemet, és igent mondtam. Az eljegyzési vacsorára meghívtuk a szüleinket és a testvéreket. Azt hiszem, az volt életem egyik legrosszabb napja. (A második az esküvőnk volt, ahol pedig igazán boldognak kellett volna lennem.)
Azt hittem, ott helyben elájulok
Amikor ugyanis belépett Károly, a jövendő apósom, majdnem elájultam. Ő is elsápadt, de eljátszotta, hogy most lát először. Előtte is mesélt a szüleiről, de csak miután megláttam Károlyt, akkor jöttem rá a szörnyű igazságra – évekkel ezelőtt viszonyom volt az apjával.
Egyetemista voltam, amikor megismerkedtünk. Tudtam, hogy nős, tudtam, hogy gyerekei vannak, de nem akartam én férjhez menni hozzá! Élveztem az érett, jóképű férfi figyelmét.
Forrás:kiskegyed.hu