Sokan úgy vélik, hogy egy háziállat a legjobb dolog a világon, és teljesen igazuk is van. Bárcsak a kis szőrös barátaink még több ideig velünk maradnának! Sok különleges történetet olvashattunk már a háziállatok barátságáról és hűségéről, de az egykor hajléktalanként élő James Bowen, és az egykoron kóbor macskakén élő, Bob története minden eddigit felülmúl.
A Híraréna-nél úgy döntöttük, hogy mélyebbre ássuk magunkat ebben az ember és állat közötti hihetetlen barátságban, és bemutatjuk nektek, hogy mi is vezetett ahhoz, hogy (kis túlzással) ma már mindenki ismeri Bob, az utcamacska történetét.
Ez a történet egy szerencsétlen fiúval kezdődik, akinek bár volt háza és családja, otthona sohasem. 1979. március 15-én az angol Surrey megyében egy James Bowen nevű csecsemő született. A család nemsokkal a születése után szétesett, ezért édesanyja Ausztráliába vitte a kis James-t. Kemény évek vártak rá, mivel nem tudott jól barátkozni, és az osztálytársai gyakran zaklatták őt.
James a középiskolára teljesen elkallódott, ezért 17 éves korában úgy döntött, hogy visszatér Angliába, ahol a fivérével (apja korábbi házasságából) és annak férjével fog együtt élni. A kapcsolatuk azonban nem alakult túl fényesen, James egyre inkább az utcán töltötte az éjszakákat, míg végül maga mögött hagyta a fivére otthonát, és az utcán, gitározásból próbálta meg fenntartani önmagát, az éjszakákat pedig hajléktalanszállókon töltötte. A depressziója és a mentális betegsége miatt James nem sokkal később a drogokhoz fordult.
,,Az emberek nem akarnak fizetni a zenémért. Csak egy olyan személyt látnak bennem, akit az utcán sétálva néhány percig ingyen hallgathatnak. Nem értik, hogy ilyenkor én valójában dolgozom, azért, hogy megélhessek. Attól, mert nem hordok öltönyt és nyakkendőt, vagy ülök egy számítógépnél, még nem jelenti azt, hogy nekem nincs szükségem pénzre.” – James Bowen
James megpróbált kigyógyulni a függőségből, ezért 2007 tavaszán egy rehabilitációs programra jelentkezett. A Covent Garden utcáin gitározott, és egy önkormányzati lakásban élt, London északi részén.
Egy este, amikor hazatért, egy vörös macskát talált a lépcsőház előtt. James úgy gondolta, hogy biztos az egyik ott lakó háziállata lehet, ezért egyszerűen bezárta az ajtót, és az állatot kint hagyta. De a macska másnap is odajött, majd harmadnap is, ezért James úgy döntött, hogy megnézi, hátha van rajta egy nyakörv, az állat címével. Nem volt rajta semmi, viszont James látta, hogy a macska mancsa sérült és kezelésre szorult, ezért úgy döntött, hogy befogadja magához a kis állatot, akit a Twin Peaks sorozat egyik karaktere után egyszerűen Bob-nak nevezett el.
,,A macskák közismerten válogatósak, és nem osztják meg bárkivel a szeretetüket. Ha egy macska nem szereti a gazdáját, akkor ott hagyja, és keres helyette egy másikat.” – James Bowen
James maga sem volt könnyű helyzetben, de ennek ellenére elhatározta, hogy rendbe hozza a kis négylábút. Meggyógyította a mancsát, és a bolháktól is megszabadította őt. Bob ezután gazdájaként fogadta el James-t, akit gyakran munkába is elkísért. Ilyenkor a gazdi vállán ült, amíg ő az utcákat járva zenélt az embereknek. Nem meglepő módon a járókelőket teljesen lenyűgözte a gazdája vállán csendesen üldögélő állat.
,,Amikor az emberek macskával láttak engem, megváltozott a véleményük rólam. Sokkal emberibbnek gondoltak. Bizonyos értelemben ez a macska segített nekem visszaszerezni a személyiségem. A nehéz időszakomban nem mindig viselkedtem emberhez méltóan, de ez a macska most ismét emberré tett.” – James Bowen
Bowen utcakoncertjei egyre több nézőt vonzottak, és amint a videói felkerültek a közösségi oldalakra, már komplett rajongótábora lett, akik közül sokan csak azért utaztak Covent Garden-be, hogy láthassák a művészt és az állatot.
Az állat és gazdája első nagy sikerét a The Big Issue magazin hozta, ami címlapon mutatta be Bob és James történetét. A hihetetlen duó ezután igazi sztárrá vált.
,,Rendkívül fagyos, téli nap volt. Remegtem a hidegtől hazafele menet, aztán megláttam ezt a macskát, aki kecsesen ült egy rakás újságpapíron, és csak nézett engem. Sosem láttam még olyat, hogy egy macska ezt csinálja. A kutyák, ők igen, de a macskák nem.” – emlékezett vissza James.
Az egyik helyi író, Mary Panchos meggyőzte James-t, hogy a különös történetük esetleg egy saját könyvet érdemelne, ezért bemutatta a fiatal srácot a tehetséges írónak, Harry Jenkins-nek, aki segített James első könyvének megírásában és kiadatásában. A zenész maga először nem nagyon hitt a sikerben, de később kellemesen csalódott.
Csak az Egyesült Királyságban 1 millió példányban kelt el a „A Street Cat Named Bob” című könyv, és több tucat nyelvre lefordították – a magyartól a japánig.
Bob valóban elképesztő macska volt. Kinyitotta magának az ajtót, sőt még a WC-t is megtanulta használni. Nem meglepő módon sokan a híres képregényhőshöz, Garfield-hoz hasonlították, ám James mindig kikérte magának, hogy az ő macskája nem annyira cinikus és lusta. Szerinte Bob inkább Buddhához hasonlított, nagyon nyugodt, bölcs macska volt.
A történet két folytatást is kapott: „The World According to Bob” és „A Gift from Bob” címmel. James ezenkívül számos adaptációt írt, külön a gyermekek számára. 2018-ban megjelent a „The Little Book of Bob: Life Lessons from a Streetwise Cat” című könyv, amiben James összegyűjtötte az összes bölcsességet, amit élete során a macskájától, Bobtól tanult.
2016-ban elkészült a „Bob, az utcamacska” című film, amiben Bob maga játszotta a film főhősének, a cicának a szerepét. Egy évvel később a film elnyerte brit akadémia díját a „legjobb brit film” kategóriában.
Bob maga köszöntötte a vendégeket a film londoni premierjén, ahol többek között még Katalin cambridge-i hercegné is szeretett volna egy közös fotót az állattal.
A hírnév után James és Bob még egy ideig ugyanabban a lakásban éltek, de később James-nek sikerült annyi pénzt keresnie, hogy egy saját házat vásároljanak. James itt egy saját barátot kapott, egy másik vörös macskát, Jinxi-t. James dalokat írt a macskáknak, rajzfilmeket nézett velük, a cicák pedig segítettek neki az újabb és újabb történetek megírására. Bevételeinek nagy részét James állatmenhelyeknek és olyan rehabilitációs központoknak adományozta, akik hajléktalan és/vagy drogfüggő emberek kezelésével foglalkoznak.
,,…a macska lehet a barátod, a szolgád soha. Egy macska soha az életben nem fog olyasmit csinálni, amit nem akar. És nem marad meg olyannál, akit nem kedvel, teljesen mindegy, mennyire próbálkozik az illető, hogy elnyerje a kegyeit. Bob karakán személyiség, és szabad akarattal rendelkezik: nem mászkálna velem, ha nem bízna bennem, és nem szeretne. Például minden egyes nap ő dönti el, hogy kimozdul-e velem otthonról, vagy sem.” – James Bowen.
Bobnak csodálatos, hosszú és boldog élete volt James mellett. A barátok együtt látogatták meg a világ különböző országait, köztük Japánt, ahol hatalmas rajongótábor fogadta őket. Bob 2020. június 15-én azonban egy rajongókkal folytatott online találkozó után útnak indult a szivárvány felé, a világ egyik leghíresebb macskája ugyanis 14 éves korában elhunyt.
,,Bob megmentette az életemet. Ez ennyire egyszerű. Sokkal több volt mint társ. Vele az oldalamon iránymutatásra leltem, célra, amely addig hiányzott. Több ezer emberrel találkozott, milliók szívét érintette meg. Nem volt hozzá fogható macska és soha nem is lesz. Úgy érzem, mintha kihunyt volna a fény az életemben. Sohasem fogom elfelejteni” – írta James a könyveinek hivatalos Facebook-oldalán.
