Brandi Wood, egy fiatal nő Lakeside-ból (Kalifornia), aki egy nagyon rendes anyuka.
A fiatal anyuka teljesen hétköznapi ember: szereti a gyerekeit, a férjét, és a mobiltelefonját! Egy nap gondolta, tesz egy kísérletet, hogy lássa, milyen hatással van a technika négy éves fiaira.
Leírta ezt a tesztet a facebookon:
“Ma kipróbáltam valamit a kisfiaimon. Csendben ültem a sarokban, figyeltem, ahogy játszanak és azt számoltam, hányszor keresik közben a tekintetemet. Néha csak azért néztek fel rám, hogy lássák, megbüntetem-e őket valamiért, vagy épp ellenkezőleg, tetszik-e nekem az a játék, amit kitaláltak. Striguláztam ezeket a pillantásokat, 28 volt néhány perc alatt!
a közben a telefonomat néztem volna (ahogy általában), akkor ők 28 alkalommal kérdezhették volna maguktól, mi fontosabb náluk az interneten. Huszonnyolcszor nem kapták volna meg a figyelmemet.
Brandi írta:
Huszonnyolcszor kérdőjeleződött volna meg a szeretetem irántuk. Huszonnyolc alkalommal azt erősítettem volna bennük, hogy a való élet online történik – ott, ahol a virtuális valóságunk határoz meg minket és nem az, hogy valójában kik is vagyunk.
Ebben a világban a lájkok és a követők fontosabbak számunkra, mint az igazi barátok. Arra kérlek benneteket, hogy szakítsatok időt a gyerekeitekre! Szükségük van rátok és ha állandóan az interneten lógtok, nem tudhatjátok, hogy épp figyelnek-e téged és hogy milyen üzenetet küldesz ezzel nekik.”
Ez egy erőteljes nyilatkozat. A poszt gyorsan terjedt, és megtanított egy fontos leckét Brandi kísérlete.
Semmi nem lehet olyan fontos az interneten, mint a közösen eltöltött idő a gyerekeiddel!
